A 2010. február havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!



V mint videgenek – V (2009)

A V bár elsőre újdonságnak tűnik, egyáltalán nem az. Még a nyolcvanas években volt belőle minisorozat, sorozat és még könyv is, a 2009-es verzió ezek mai szemmel és felfogással való bemutatása. Arról szól, amiről még film és sorozat sosem: a földönkívüliek megérkeznek a bolygónkra. Ám a káosz után egyszer csak megjelenik a vezetőjük, akit Annának hívnak és bár szexi, de kiráz tőle a hideg, amint mosolyogva közli: semmi pánik, békével érkeztünk, csupán vízre és néhány számunkra fontos ásványi anyagra lenne szükség, cserébe kaptok tőlünk a hihetetlen technológiánkból.

V 2009

És tényleg minden jól megy: A V-k között nincsen csúnya, a mi orvostudományunkat nevetve sárba tiporja az övék, az űrhajóik és a kommunikációs technológiáik fényévekre a miénktől és ami kifejezetten szimpatikus, hogy nem csak Amerikában jelennek meg, hanem különböző nagyvárosokban amik között nincs ott Budapest, de nem is az amcsiknál van.

Négy rész ment le eddig, szimpatikus, sokszor kiszámítható de alapjában véve izgalmas sorozat, sok-sok ismerős szereplővel más sorozatokból. Jelen pillanatban csak ajánlani tudom, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle.


Egek ura

Amikor kiírtam nemrég »az én oszkár listám«, akkor még nem láttam az Up in the Air című remeket, ebbéli elmaradásomat ma pótoltam.

Egek ura

Át kellene írni valahogy azt a listát, mert valami elismerés mégiscsak illeti az Egek urát, bár azt nem tudom, hogy melyik, mert a »Becstelen Brigantyk« az esélyes ellenfél, a két filmet viszont még viccből is badarság lenne egymáshoz hasonlítani.

A főszerepben a George Minden-Nő-Kedvence Clooney, akit én utoljára a »Michael Clayton« című filmben láttam. A történet pedig mogyoróhéjban annyi, hogy Ryan Bingham (ő klúni) a charme-os (sic!), drága öltönyt és gondosan válogatott nyakkendőt viselő főgonosz, aki azért kap súlyos összegeket, hogy elvégezze a piszkos munkát: kirúgjon embereket. Az egyetlen klisé, hogy a cégek azért bérlik fel a kirúgóscéget, mert ugye nyirbálni akarnak a költségvetésen, ezért elbocsátanak valakit, de simán kerül annyiba a kirúgatás, mint amennyibe az ember féléves fizetése.

Bingham otthona az utazás. A beszállókártyák, a szállodai ne zavarjanak feliratú táblácskák, az autókölcsönzés, az arany tagsági kártyák. Ebben az elsőre mézes-mázasnak tűnő cukorkában úszkál vígan, míg az egész persze el nem kezd leolvadni. Innentől pedig szpojler nélkül nem igazán lehet nyilatkozni, tehát marad a filmnézés.

Kiváló darab volt, minden másodpercét élveztem, és külön pluszpont azért, ahogy végig röhögcséltem meg mosolyogtam, aztán az utolsó percben, mikor ment a végefőcím, nem igazán tud mit kezdeni magammal.

Eredeti cím: Up in the Air
Műfaj: dráma, vígjáték
Időtartam: 109 perc
Megjelenés éve: 2009
Főszereplők: George Clooney, Vera Farmiga, Anna Kendrick

{{5csillag|(Simán alap darab.)}}


Szezon van

Néhány hét múlva megkezdődnek az országgyűlési választások. Őszinte leszek: el vagyok keseredve.

A választások kimenetelét nem nehéz megjósolni: a nyugdíjasok és a kisebbségiek döntenek majd – ismét.

Az én nagy problémám még az is, hogy nem tudok kit jelölni. Most lenne az első alkalom, hogy ilyen választáson adhatnám le a voksomat, de egyszerűen képtelen lennék dönteni.

Ott van az MSZP, mely ha az elmúlt évek során történtek után újra hatalomra kerül, akkor azt hiszem nagyon komolyan el kell gondolkodnunk, hogy biztonságos-e (anyagilag, közbiztonságilag, közérzetileg, egészségügyileg és úgy általában) 2010 májusától Magyarországon élni és dolgozni.

Aztán persze ne feledkezzünk meg a Fideszről, mert ha idehaza politikáról van szó, akkor az emberek vagy egy vörös szegfűt, vagy egy narancsot képzelnek maguk elé, mindenki aki valami másra gondol, az szélsőséges és beszámíthatatlan. Szóval ott van a Fidesz, ahol szintén volt és van mint a szőnyeg alá seperni, de egyáltalán nem lep meg, sőt, gyakorlatilag biztosra veszem a győzelmüket, mert idehaza az is nagyon jellemző, hogy a szavazásokat a metronómhoz lehetne leginkább hasonlítani, mely ha a bal oldalt elérte, visszamegy a jobbhoz és ezt végzi rekurzívan, míg valaki le nem lövi.

Ez az LMP, vagyis lehet más a politika jól hangzik, de sajnos nulla százalék az esély, az első bekezdésben említettek miatt. A nyugdíjasoknak teljesen mindegy hogy más-e a politika, ha megkapják a tizenszázezredik havi plusz pénzt, az LMP-nek pedig akkora népszerűsége sincsen, mint a két nagy óriásnak.

Népszerűsége viszont van az MDF-nek, bár én mostanában csak a leszbipártnak nevezem, a legújabb plakátjaikra alapozva (most ezt komolyan gondolták, hogy aki demokrata meg önálló az tuti hogy egy nő, aki ráadásul tuti hogy leszbikus is?). Amennyire szimpatikus volt nekem évekkel ezelőtt az MDF, annyira nevetségessé váltak mostanában, arról nem is beszélve, hogy mindenhol olyan dolgokról beszélnek, amiknek homlokegyenest az ellenkezőjét csinálják.

Van még a MIÉP is.

Aztán ott a szörnyeteg, a Jobbik. Tudom, hogy arra is roppant alacsony a százalékos esély, hogy ők nyerjenek (bár ha figyelembe vesszük a legutóbbi szavazást, akkor talán annyira mégsem), ellenben az egyetlen olyan párt, akiben még egy hajszálnyi esélyt, reményt, akármit látok. De mindenesetre azzal szerintem kevesen nem értenek egyet, hogy a Jobbik az egyetlen olyan párt jelenleg, mely még nem játszotta el az összes lapját, és a legértelmesebb, nagyjából mindenki számára megfelelő, nem nyugdíj-orientált programot tudta letenni az asztalra.

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mik lesznek az eredmények, csak az a baj, hogy emellé a kíváncsiság mellé egy legalább ugyanekkora adag rettegés is társul – azt hiszem nem alaptalanul.


A Magyar Posta Zrt. honlapja

Nem rossz, de helyenként sajnos lehánynám miatta a monitort.

Van két saroknyira innen egy posta, gondoltam megnézem holnap mettől meddig van nyitva. Felcsapja az ember ilyenkor a huszonegyedik század telefonkönyvét, az internet egyetlen gugliját, begépeli hogy magyar ami posta, jön is rögtön a honlap. Kellemes mini, letisztult dizájn, barátságos URL-ek, egyszerűen áttekinthető elrendezés, itt-ott gyárilag világos alig beállított képek, szóval minden ami kell. Rögtön jobbra ott van, hogy postakereső, örülünk, kattintunk.

Hoppá, Firefox, Google Chrome és Opera – a weblap nem működik, bármit írunk be, a kereső gombjának megnyomására nem történik semmi. Gyanakszik az ember, átnyargal Internet Explorerre (linuxosok, macesek: szevasztok parasztok).

Máris jobb a helyzet. Vagy mégsem:

Google API hibaüzenet a Posta oldalán

Én persze nem értek ezekhez, gőzöm nincs mi az az API, de félek hogy így nem fogok tudni keresni, úgyhogy rettegve zárom be a gombot. Oké, a posta tudom hogy 1062 Budapest, Szondi utca 54 szám alatt lelhető, Google Mapsen mutatom:

Szondi utca a Google Maps-en

Na, be is gépeljük a dolgokat. Elsőre feltűnik, hogy valami miatt nincs eredmény, látom hogy a városnál piros csillag. Elkezdem írni, hoppá, megjelenik a listában rémlassan (fél percenként nyomtam egy betűt, a Bud résznél jelent meg a lista) hogy mik a lehetőségek. Kattintok, beírja, örülök. Beírom az utcát és hogy az egy utca egyébként, majd keresés. Rögtön megjelenik hogy válasszak kerületet, fasza, hatodik. Keresés.

Nincs találat szondi utcára

Mi a fene. Irány a gugli, nyomozás, keresés. Hm, valahol ipszilonnal írták a Szondit, hát nosza, próbáljuk meg. Tippelj, van-e találat, hát persze hogy van:

Szondy utca


Konklúzió: a szolgáltatás ebben formában használhatatlan. Itthon már lassan többen használnák böngészőt, mint Internet Explorert, így sok embert elzárnak a lehetőségtől. Arról nem is beszélve, hogy a keresőnek bár az űrlapja teljesen jó, egyszerű, a mögötte dolgozó alkalmazás és/vagy adatbázis hibás.

Végül még annyit, hogy ha egy blogról letiltjuk egy az internet fejlődését nagyban akadályozó klienssel látogató olvasókat, akkor vesztünk x olvasót, nagy ügy, mi hibánk. Azonban ha egy közérdekű weboldal kialakításakor nem vesszük figyelembe, hogy nem csak egy böngésző létezik, akkor nagyjából azzal egyenértékű dolgot művelünk, mint amikor egy új építésű középületben nincsen rámpa a kerekes székkel közlekedőknek.

Zuhanyfüggöny.