A 2011. december havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Lopott idő

Lopott idő

Egy nem is olyan távoli jövőben rájöttek arra, hogyan lehet megakadályozni az emberek öregedését. Mindenki, aki eléri a 25 éves kort, abban az állapotában élhet tovább, akár örökké is. Hogy megakadályozzák a túlnépesedést, az emberek idővel fizetnek. 25 éves korában mindenki kap egy évet. Ha a bal kezén világító biológiai óra (ha-ha) eléri a nullát, az illető meghal.

Ebben a világban a gazdagok halhatatlanok lehetnek, míg a szegények napról-napra élnek.

Nekem tetszett a film, habár kóros időutazás (és bármi idővel kapcsolatos) téma rajongója vagyok. Biztosan nem egy mindent megváltoztató darab, és nem is olyan, amit sokszor kell megnézni, hogy összeálljon a kép; sokkal inkább egy könnyebb esti kétórás.

Take your time. It’s free.

Amit kicsit szerintem jobban kifejthettek volna, az az egész történet (főként az idő, mint fizetőeszköz) előzménye.

Újabb film »Justin Timberlake« szereplésével, és itt sokkal nagyobb szerepet kapott egy teljesen más filmben, de ez is jól állt neki, mint ahogyan Amanda Seyfried is – akinek pedig ez a frizura állt kifejezetten jól.

Eredeti cím: In Time
Műfaj: sci-fi
Időtartam: 109 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: Justin Timberlake, Amanda Seyfried, Cillian Murphy

{{4csillag|}}


Action Movie FX

A Mission Impossible negyedik részének megjelenése alkalmából J.J. Abrams kis garázsvállalkozása, a Bad Robot Interactive bedobott az App Store-ba egy kiváló alkalmazást, amellyel különféle vagány effekteket lehet belemetszeni videóinkba. Itt például a semmiből egy autó zuhan az egyik vidéki főútra:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az app most ingyen letölthető, alapból van benne néhány effekt ingyen, de lehet hozzá hetvenkilenc centes áron letölteni is. Kiváló marketing a filmnek, és emellett az alkalmazás maga is zseniális.


Karácsonyi város

Ma karácsonyi rokonlátogatás keretein belül jártam-keltem az nagy Budapestnek városát, és a tavalyi viszonyokhoz képest az tűnt fel, hogy a távolsági buszon jóval többen voltunk (néhány üres ülés volt csak, tavaly pedig összesen hárman ültünk talán az egész fedélzeten), illetve a város sem volt annyira kihalt, nagyjából mint bármelyik vasárnap délelőtt, annyi különbséggel, hogy minden zárva volt.

Karácsony tájékán annyiból nem vicces mászkálni, hogy kétféle embert látni. Az egyik a jóképű fiatal srác, aki viszi az ajcsit a csajnak, a másik pedig az, akinek nincs jobb dolga 25-én, mint ücsörögni az utcán. Utóbbi nem annyira vicces, sőt, sokkal inkább elkeserítő látvány, függetlenül attól, hogy csak kunyerál tőled, vagy hozzád sem szól.

Ma viszont még az is eszembe jutott, hogy ne, köszönjük, de nem kérjük a legyen minden zárva vasárnap dolgot, mert engem már az is meglep néha, hogy vasárnap hétkor bezárnak az üzletek (tudom, én vagyok a hülye). Meg hogy éjszaka nem minden van nyitva.

Szóval én úgy látom, hogy az emberek szívesen dolgoznak hétvégén, ha több pénzt kapnak érte. Én például szívesen dolgoznék hétvégén, ha lenne valami jutalék rá, néha-néha. (Most attól tekintsünk el, hogy bizonyos helyeken nem valószínű, hogy betartják az ezekre vonatkozó szabályokat.)


Jókívánságok

Merry Christmas 2011!

Szokásaimhoz és a »tavalyi évhez« híven idén is szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánni a kedvenc, kékséges karácsonyfadíszemmel (lehet, hogy ebből el kellene pakolnom egyet valami széfbe, nehogy összetörjenek).

Már túl vagyunk a kiváló töltött káposztán és sült libán (Kázmér kifejezetten élvezte az utóbbit), ajándékozgattunk is, és most családi filmezéssel folytatjuk az estét.

Boldog karácsonyt!


Utsó napi káosz

Gondoltam a mai napom úgy fog kinézni, hogy tizenegy körül felébredek, aztán komótosan összemcsomagolok és hazautazok. Na, ehhez képest az lett, hogy el kellett szaladnom mindenféle pénzügyeket intézni, illetve mindenféle jóbarátokkal kávézgatni, aztán mire hazaértem, gondoltam egy király ebéd is belefér majd, de az ajtón ott volt a matrica, hogy tíz perccel azelőtt keresett a futár, de nem talált otthon, és meghozta az amúgy januárra ígért csomagot. Na, akkor még a futárt összeszedtem (a WestEndig gyalogoltam ki a csomagért, vicc), és mire észbe kaptam, már fél egy volt, és lóvágtában csomagoltam, hogy jöhessünk haza a messzi vidékbe.

Este elkezdtük a karácsonyi menù elkészítését, és egy igen nagyot csíptem a káposztából, csak úgy kóstoló képpen, na de, képzeljétek, a káposzta keményen romlott volt, pedig pár napja direkt korábban megvették szüleim. (Egy káposztaszakértő szerint a káposzta két-három hónapig áll el, szóval számoljátok ki milyen idős lehetett a cucc.) Miután sikerült nem belehánynom a mosogatóba még felugrottunk káposztárt, szerencsére a Teszkó ilyen szituációkban mindig jóbarát, és mindegyikben van valamilyen vecsési (valójában persze Vecsés azt sem tudják merre van) savanyúságos-stand.

Aztán mire észbe kaptam, már fél tizenegy lett, és írok itt az ágyról ülve.

Az ünnepek alatt még laptopot sem akartam használni, végül persze muszáj volt elhoznom, de a lényeg, hogy sok olvasást (könyvek és végtelen elmaradt blogbejegyzés) és sorozatrész-pótlást tervezek, a diétához szigorúan illeszkedő zabálással. Meg persze együtt lenni végre azokkal, akikkel év közben nem mindig sikerül.