A 2013. november havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


A boldog

Múlt héten háromszor is sikerült eljutnom színházba, aminek kifejezetten örültem, mert elég régen voltam (utoljára augusztusban az »István, a királyon«), viszont az átlag havi egy alkalmat (ami azért év végéig össze szokott jönni) szeretem tartani.

Jelenet A boldog c. darabból a Szolnoki Színházban

A boldog premierje (2013. november 19., ezt csak az utókornak) több okból is fontos nap a saját kis történelemkönyvemben, ezt részletesebben majd egy következő bejegyzésben fejtem ki, most csak annyit, hogy az este különlegességét az is okozta, hogy akkor voltam először színházi premieren.

Na de. A boldog című darab Sándor István viszontagságait mutatja be. A történet 1952. július 28-a és október 28-a között játszódik, mialatt Sándor Istvánt az ÁVH tartotta fogságban. A darab rögtön egy kihallgatási jelenettel indult, a pici színpadon szinte karnyújtásnyira voltak a szereplők, a vallatótiszt pedig olyannyira jól alakított, hogy az első mondata után abbamaradt a mocorgás és a köhögés.

Sándor Istvánt miután a fogsága alatt többször megverték, 1953-ban pedig kivégezték, államellenes bűnökre hivatkozva. Családját csak 1955-ben értesítették. A vádak valójában persze csak koholt vádak, a tárgyalásokon nyilván nem volt jogi képviselő és úgy általában az egész ügy körül a szokásos ÁVH-s mutyi zajlott.

Sándor István máskülönben szalézi szerzetes volt, a bemutató előtt egy hónappal avatták boldoggá. Ennek különösebben sok szerepe nem lenne, mégis van: mindenki tudja, hogy álltak akkoriban a politikai erők a vallási kérdésekhez és a vallásokhoz közel álló személyekhez. Voltaképpen azon túl, hogy embereknek segített, senkinek sem ártott, persze, viszont mint kiderült, a pártfogoltjai között volt a pártvezetők védelmét ellátó őrség egyik tagja is, az ÁVH-nak ez szúrta a szemét.

A darab nekem személy szerint nagyon tetszett, főként a színészek nagyszerű alakítása miatt, amit a nézőtér és a színpad közelsége csak fokozott.


Az éhezők viadala: Futótűz

Tegnap megnéztük »Az éhezők viadalának« második részét. Röviden és tömören: tetszett.

Kicsit bővebben: jó volt, hogy a film felépítése és a történetvezetés teljesen megegyezett az első részével, de persze a második rész változásait bemutatva. Jól bontakozott ki a dráma, jó volt a jellemfejlődés, jók voltak a fordulatok (bár mindegyik nagyon könnyen megsejthető volt), szépen fotózták a jeleneteket, élveztem a zenét.

Egyetlen jelenet volt a vége felé (amikor felemelik a főszereplő hölgyeményt), amit kihagytam volna, az egész tocsogott a közhelyektől.

Az éhezők viadala: Futótűz

A legfontosabb üzenet pedig, hogy a mi társadalmunk nem különbözik sokban az ott bemutatott szélsőséges példától: habár nem iszunk furcsa italt, hogy hányjunk és még többet ehessünk, az emögött álló hatalmas osztálybeli különbségek sajnos ugyanúgy jelen vannak.

Végül a befejezést éreztem még kicsit hirtelennek, de elvileg a könyv is hasonlóképpen fejeződött be (még mindig tervezem elolvasni).

Az éhezők viadala: Futótűz voltaképpen egy kiváló gyártási munka eredménye, nem kiemelkedő művészi alkotás, inkább a legjobb módszerekre építő film: minden a helyén volt, még a 146 perces játékidőt sem éreztem soknak a teletömött teremben.

Eredeti cím: The Hunger Games – Catching Fire
Műfaj: sci-fi
Időtartam: 146 perc
Megjelenés éve: 2013
Főszereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Elizabeth Banks

Apró gondolat a vallásról

Végre eljutottam egy blogbejegyzés megírásáig, szokás szerint ziláltak a napjaim, persze nem panaszkodom, én okozom magamnak a sok programot.

Sétáltam ma a dolgozóba és az Andrássy úton ácsorgott egy idős bácsi. Láttam, hogy nagyon nézelődik, mintha nem találna egy utcát, vagy valami hasonló. Nem álltam meg magamtól, csak ránéztem, azt sugallván, hogy ha szeretne segítséget kérni, bátran, és persze meg is állított, hogy tudnék-e neki segíteni.

Voltaképpen viszont nem segítséget kért, hanem megkérdezte, hogy dolgozom-e, van-e diplomám, élvezem-e azt, amit csinálok. Igen, igen, igen. Erről a témáról átmentünk arra, hogy legyünk hálásak ha van munkánk, ha van kihez haza mennünk, ha van valamink, pláne, ha az a valami több és több is lehet. Eztán rátért arra a témára, hogy ő a Jókai térnél lakik, és szinte minden este lát fiatal lányokat, akik az utcán árulják a testüket, kábítószereznek, isznak és egyéb jóféle dolgokat művelnek, felvetve a kérdést: hol vannak az ő szüleik? Itt nagyjából három perce beszélgettünk, amikor kezdtem gyanút fogni, és hamar eldurrant a kérdés: hiszek-e Istenben?

Őszintén válaszoltam: nem tudom.

Honnan tudhatnám? 25 éves vagyok, voltam már tizenévesen olyan emberek temetésén, akikén nem kellett volna; láttam már végtelen drámát, tönkrement életet viszont ugyanennyi szép és boldog percet is megélhettem; voltaképpen igyekszem minden napomat úgy tölteni, hogy este, amikor lefekszem, azt mondhassam: boldog vagyok, jó volt a mai nap, várom a következőt.

Sosem értettem igazán, hogy jön ebbe az egészbe egy istenség.

Igen, hiszem, hogy van egy nagyobb, hatalmasb (sic!) erő, ami ural minket. Buta az, aki azt gondolja, hogy nincsen. (És itt most pont nem vallási vonatkozású nagyobb erőre gondolok, egyszerűen csak például a természetre, mint rendszerre, amiben élünk, és ami jó esetben felettünk áll.) Elég csak megnézni egy naplementét, sétálni egy erdőben vagy belegondolni a születésbe. Az, hogy ezt az erőt minek kell nevezni, döntse el mindenki magának.

A vallással és a vallásosokkal sosem volt bajom, egy dolog viszont mindig roppantul zavart: ha kéretlenül rám erőltetik a mások által egyedüli és megkérdőjelezhetetlennek gondolt tézist. Okos srác vagyok, el tudom dönteni, hogy B-vel, I-vel vagy K-val fog kezdődni az istenség neve, aki előtt a saját kultúrája szerinti házban fejet fogok hajtani, ha lesz ilyen. A véleményt meghallgatom, de a térítést nem tolerálom.

Az idős bácsival mégis folytattam a beszélgetést, mert miután gyorsan kifejtettem a fenti hosszabb gondolatsort, annyit mondott: igazam van, és megérti. Majd a kezembe nyomta ezt:

Egy Teremtő keze műve az élet? c. szórólap

Annyit mondott, hogy ha van kedvem, fogadjam el, és olvassam el, húsz percnél többet nem vesz igénybe, de talán segít elrendezni egy-két gondolatot, ami mondjuk újakhoz is vezethet. Elfogadtam, sőt: amint lesz időm, el is fogom olvasni. Nem azért, mert keresem Istent vagy az ő tanításait, nem is azért, mert úgy gondolom, hogy nagy igazságok rejlenek benne.

Két dolog miatt: egyrészt mert szeretek nyitott szemmel és füllel járni a világban, nem pedig a fülemre ragasztani a kezemet, mondván, az én igazságom az egyetlen igazság. Másrészt mert tetszett az az öt percnyi beszélgetés a bácsival. Jól vezette fel a mondanivalóját, nem akarta rám erőltetni, őszinte volt és azt láttam: hisz abban, amiről beszél. A célja pedig egyértelmű: szeretné jobb hellyé tenni a világot, azon a szinten, amin egy hetven év körüli bácsika teheti.


Térkép az ingatlan.com-on

Ez egy részben technológiai szemléletű, főként viszont személyes élménybeszámoló a napokban élesített legújabb fejlesztésünkről, az ingatlan.com térképes nézetéről, amely nagyjából fél év munkájának gyümölcse.

Honnan indultunk?

Amikor 2011-ben elkezdtem dolgozni az ingatlan.com-ot fejlesztő Arkonnál, hamar elindult egy elég nagy fejlesztés: meg akartuk csinálni az ország legjobb elhelyezkedés-adatbázisát. A motiváció érthető: ha a mi adatbázisunk a legjobb, akkor minden hirdetést pontos címmel tárolhatunk, és később könnyedén megjeleníthetünk a térképen. Akkoriban volt egy nagyon kezdetleges és egyszerű térképes nézet az oldalon, de egyrészt a háttérben egy rendkívül optimalizálatlan kód szolgálta ki, és akkoriban a szerverek sem voltak olyan állapotban, hogy elbírták volna a terhelést. Az már akkor látszódott, hogy a felhasználók nagyon szerettek volna térképen keresni, de a mérésekből azt is leolvastuk, hogy maximum 60 másodpercet töltöttek az oldalon, és mentek is át a hagyományos lista nézetre.

Az elhelyezkedések összegyűjtése egyszerű feladatnak tűnhet, de egyáltalán nem az. Magyarországon sajnos nagyon össze-visszák az alapok is: léteznek például városrészek, de sokszor még az ott lakók sem ismerik őket, mert a köznapi használatban ritkán kerülnek elő. Arról nem is beszélve, hogy egy utca háromféle adatbázisban háromféle irányítószámmal szerepel. A munkánkat nagyban segítette, hogy a csapatban van Szabó Paula térképész is, akitől az évek során én személyesen sokat tanultam a témáról (persze még mindig messze állok tőle), és aki nagyon sokat segített a projekt levezénylésében.

Időközben keresőmotort is váltottunk, az igényeinknek kevésbé megfelelő és nem annyira skálázható Sphinxet lecseréltük Apache Solr-re, ami egyébként nagyon jó döntésnek bizonyult így kicsit több mint egy év távlatából. Hosszas szenvedés, sok sikertelen nekifutás és rengeteg elfogyasztott fejlesztő után (azt hiszem, egész pontosan Gábor volt a negyedik, aki a projekten dolgozott, de szerencsére révbe ért) végül aztán elkészült az adatbázis, átállítottuk a rendszereket, vért izzadtunk pár estén át de »Mikulás napjára« élesítettük a fejlesztéseket.

Voltaképpen minden adott volt, hogy induljon a térkép elkészítése, de utána még más fejlesztések voltak fókuszban, és egyszer változott a csapatok összetétele is.

Milyen nehézségek voltak?

Egyrészt az elhelyezkedések (utcák, városok stb.) és a hozzájuk tartozó koordináták valamint befoglaló téglalapok adatainak hiánya. Ezeket a híres-neves adatbázis elkészítésével megoldottuk, de ott volt még a legnagyobb probléma: a felhasználók. Persze ne értsetek félre, imádom a felhasználóinkat, hiszen értük-nekik csináljuk az oldalt, de sajnos megküzdöttünk azzal a problémával, hogy az ingatlanügynökök rettenetesen féltik a hirdetéseikhez tartozó ingatlan pontos címét, sokszor volt már rá ugyanis példa, hogy cím alapján a vásárlók inkább megkeresték a hirdetőt személyesen, kihagyva a referenst.

Ennélfogva a hirdetések jelentős részéhez nincsen megadva cím (illetve, pontosítok: meg van adva, de a hirdetők kérésére mi azt kötelesek vagyunk elrejteni). Az pedig nagyon jó információ, hogy a hatodik kerületben van egy kiadó lakás, de nekem, mint térképen kereső felhasználónak, arra lenne szükségem, hogy melyik utca melyik sarkán van az a bizonyos lakás, különben bőven elég egy lista is. Itt nagyon sok dilemmánk volt, de végül arra jutottunk, hogy ha a felhasználó nem szeretné, hogy megjelenítsük a címet, akkor a térképen sem rakhatjuk ki pontosan a házikó ikont. A döntés így az lett, hogy település szinten (ez azt jelenti, hogy a térképen nagyjából egy egész település látszik) megjelenítjük egy buborékban a hirdetéseket, de ha közelebb megy a felhasználó, és már utcák is látszódnak, akkor csak külön, egy más grafikai elemmel, és kis magyarázattal a város vagy a kerület közepére tesszük az általunk csak pontatlan címűnek nevezett hirdetéseket.

Problémát jelentett még az is, hogy habár összeállt a csapat: Balázs, Gábor és személyemben volt három fejlesztő; Paula mint térképész; Hosszú Zoli mint grafikus, Dóka Máté és Ladnyik Miki mint profi tesztelők és persze Szűcs Ati, mint termékmenedzser valamint a csapat vezetője, azonban senki nem foglalkozott még ilyen mélyen térkép vonatkozású fejlesztésekkel, ráadásul mindenki inkább backenden mozgott otthonosan. Ismertük persze a JavaScriptet, azt is tudtuk, hogy a világ legfélreértettebb programozási nyelve, meg azt is hogy mi az a prototype, illetve nagyjából eligazodtunk az amúgy rémes OpenLayers dokumentációkban, de azért mégis.

Módszertan tekintetében hogyan fejlesztettünk?

Fent felsorolt ismereti nehézségekből kifolyólag kicsit megerőszakoltuk a Scrum módszertant, nevezetesen pedig azzal, hogy megbeszéltük, megtervezzük felhasználói szinten olyan részletesen a térképet, amennyire csak tudjuk, majd elkészítünk egy prototípust. A prototípus persze tele lesz hibával, közben rájövünk ötvenezer dologra, amire nem is gondoltunk, de: akkor már túl leszünk több száz óra fejlesztésen, és könnyedén át tudjuk írni kódot szebbre-jobbra, sőt, még esztimálást is tarthatunk, hiszen addigra már térképésszé programozzuk magunkat. Rizikós volt, féltünk, de a módszer bevált: néhány sprint alatt eljutottunk oda, hogy volt térkép, volt lista, voltak markerek is, mi pedig örültünk.

Aztán jött az igazán érdekes rész: másfél kéthetes sprint alatt három fejlesztőnek rendbe kellett tennie az egész kódot. Egy több mint ezer soros map.js fájlból végül csináltunk egy nyolc-tíz fájlból álló, jól strukturált, nagyrészt egységtesztelt és ami a legfontosabb: könnyen fejleszthető és újrahasznosítható kódot.

Amit én az egész fejlesztés alatt nagyon élveztem, hogy nem engedtük el a projektet. Sikerült elérnünk, hogy nagyon kevés más fejlesztéssel kellett foglalkoznunk, és élesítés után nem zuhantunk rá rögtön a következő feladatokra. Sokat agyaltunk, vitatkoztunk, beszélgettünk, próbáltunk a felhasználóink fejével gondolkodni.

ingatlan.com térképes nézet

Milyen technológiákat használunk?

OpenStreetMap: a térképünk adatait a nyílt forráskódú, felhasználók által szerkeszthető OSM-ből nyerjük. Ezzel kapcsolatban a legmenőbb élményem az volt, hogy Paula, a térképész kollégánk aktív tagja az OSM-közösségnek, így nagyon sok mindent ő maga javított vagy hozott létre a rendszerben. A térképet Hosszú Zoli szépen meg is dizájnolta.

OpenLayers: a böngészőben a térkép a szintén nyílt forráskódú library, az OpenLayers segítségével jelenik meg. Az OpenLayers gondoskodik továbbá a különböző, térképen megjelenő grafikai elemekről is.

Varnish Cache: a térkép csempékből áll, ezek egyszerű képek, amelyeket a megfelelő koordináta és nagyítási nézet szerint tölt be az OpenLayers. Ezen csempék kiszolgálását az ugyancsak nyílt forráskódú Varnish Cache segítségével támogatjuk.

Jasmine: JavaScript kódok egyszerű unit tesztelését teszi lehetővé, nagyon kényelmesnek és jól használhatónak bizonyult.

A kódokban használunk ma már mezeinek számító jQuery-t, a háttérben pedig a symfony 1.4-es keretrendszerben megírt PHP-kódok rángatják elő Solr-ből a különböző adatokat. A szerverek mélyén van még egy kis varázslás a térképcsempék generálásához.

Szintén technológiai érdekesség, hogy a fejlesztést feature switch segítségével vittük végig. Feature branch-et nem hoztunk létre, a szolgáltatás folyamatosan élestíve volt, eleinte csak a csapat, később csak a cég dolgozói, majd a bejelentkezett felhasználók érték el, mielőtt mindenki számára nyilvánossá tettük.

Hosszabb távon, ha indokolt lesz, tervezzük az Underscore.js bevezetését is, de egyelőre nem került rá sor.

Merre tovább?

Természetesen nem állunk le, most, hogy a fejlesztés éles, természetesen gőzerővel javítjuk a hibákat, illetve oldjuk meg az olyan problémákat, amelyek nem számítanak hibának, viszont a felhasználók visszajelzése alapján nem kényelmes vagy nehezen érthető.

És végül egy személyes gondolat: azért is örülök, hogy részt vehettem ingatlan.com térképes nézetének fejlesztésében, mert a fent felsoroltakon túl (vagy inkább azok eredményeként) úgy érzem, hogy ingatlanok keresésére az országban elérhető legjobb térképes nézet érhető el két kattintással, az országban elérhető legjobb ingatlankeresőn. És ezt egyáltalán nem mint arkonos, vagy mint fejlesztő, szigorúan mint felhasználó gondolom így, a rendszer minden ismert hibája ellenére. Abban pedig a marketingbullshitet mellőzve tényleg hiszek, hogy ezzel megkönnyítjük az otthont, irodát, nyaralót vagy fejlesztési területet keresők munkáját.

Szóval, kattintgassátok, nagyítsátok, használjátok, a konstruktív vélemények pedig jöhetnek e-mailben, kommentben és mindenféle egyéb csatornán!


Nyolc

November két szempontból is fontos hónap a mefiblog történetében: egyrészt november elején (ötödikén egészen pontosan) ünnepli a születésnapját, idén a nyolcadikat.

Másrészt november 28-án vettem meg életem első doménnevét, ami azóta is vígan szolgálja a blog interneten való könnyed megtalálását.

Nyolc év egyébként számomra elég komolynak számít, nem is abban az értelemben, hogy említésre méltó teljesítmény nyolc évig önteni magamból a gondolatokat (ez amúgy is mindig a könnyebb része), inkább csak az öröm tekintetében, ha belegondolok, mi minden történt az elmúlt nyolc évben, és mennyire jó, hogy ezeknek a nagyobbik részét leírtam.

Néhány statisztika. 2005. november elsejétől számolva összesen 5270 bejegyzés született a blogon, 30 témában. Eddig 4638 látogató írta le a véleményét, ami összesen 70 332, egy bejegyzésre átlagosan pedig 14 kommentet jelent.

Szóval, egy évig még biztos folynak a gondolatok a csapból. ;]

Máskülönben megújult az EuroDNS, nagyon szép lett, használjátok ti is:

EuroDNS 2013