A 2012. március havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Az éhezők viadala

Mostanában fulladásig néztük magunkat filmekkel, és valamelyik este a biliárdozást szabotálta, hogy nem foglaltunk asztalt, így inkább ismét a mozi felé vettük az irányt.

Éhezők viadala

A nem túl távoli jövőben Észak-Amerika szerte széjjel szakadt, romos földjein ma Panem városa áll, amelynek legnagyobb városa a luxustól, rikító neonszínektől és fényűzéstől híres Kapitólium. Azonban, van még 12 kerület is, ahol voltaképpen a nyomorban él rengeteg ember, és közülük minden évben kiválasztanak egy 12-18 év közötti fiút és leányt, akik egy modern valóságshow keretein belül bekerülnek egy olyan játékba, ahol tényleg csak egy visz mindent. Egy, aki életben marad.

Korrekt film, van benne egy-két egészen megrázó jelenet, habár nem olyan borzalmasan nyomasztó az egész, mint amennyire annak tűnik. Nagyon jól mutatják be viszont a két végletet, egyrészt a fiatalokat, akiknek ez egy véres küzdelem; másrészt azokat, akik nézik és rajonganak értük, mint mi az olimpiai versenyzőkért. Nagyon jól járják körbe azt is, ahogyan a versenyzők egymással viselkednek, úgy, hogy tudják, tényleg csak egy maradhat.

Jó volt, valószínűleg a könyvet is elolvasom, ha eljutok odáig.

Eredeti cím: The Hunger Games
Műfaj: akció, dráma, sci-fi
Időtartam: 142 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Stanley Tucci, Wes Bentley, Jennifer Lawrence, Willow Shields, Liam Hemsworth, Elizabeth Banks

Ne higgyetek az appeknek

Vagy legalábbis ne mindig. Történt ma, hogy kedvet kaptunk egy grillezett szárnyas elfogyasztására, ebből pedig a legjobbat a TESCO-ban lehet beszerezni (tudom, hogy sokszor a már pár napja nem eladott csirkéket sütik meg, talán pont ez a titka). Szóval, hogy a gasztronómia megsértését elkövessük, elővettük korszerű okostelefonunkat, és az egyébként király TESCO iPhone-alkalmazás térképes keresőjét használtuk. A Lehel Csarnoknál álltunk, és hopp, mutatja is az iPhone, hogy pár utcával odébb ott is van egy nagy áruház:

TESCO app és Google Maps bug

Arról van szó, hogy a IV. kerület Garam utcáját a Google Maps valami miatt a XIII. kerületbe lövi. Csalóka amúgy, mert oda jelzi az Újpesti rakpartot is. Képzelhetitek, mennyire meglepődtünk, mikor nem hogy TESCO, de még épület sem volt a Garami utcában.

Ilyen kétes esetekben amúgy érdemes használni az Utcakeresőt, ami ilyenkor szinte mindig pontosabb találatot ad.

Habár grillcsirkét nem, de végül az ALDI-ban két sarokkal odébb kiváló epret, paprikát, paradicsomot és rozscipót szereztünk.


Megint életet mentett a késői lefekvés

Szinte napra pontosan egy éve történt, hogy »megpróbáltak hozzám betörni«, és mit ad, mit nem, tegnapról mára virradó éjszaka ugyanaz a szcenárió játszódott le.

Ismét éjjeli bagoly voltam, hajnali fél négy körül készültem éppen zuhanyozni, az egész lakás ki volt világítva, mint a karácsonyfa, még zenét is hallgattam eközben, mikor hallom, hogy valaki lépked a körfolyosón. Nem jön határozottan, ahogy az éjszaka hazaérkezők, meg nem csoszog, mint a buliból hazaérkezők, hanem lépked, megáll, lépked, megáll, és mit ad, mit nem, pont az én ajtómnál állapodott meg. Vártam néhány másodpercet, hogy a mozgásérzékelős lámpa igazolja-e kételyeimet, de mire ezt kivárhattam volna, már láttam, hogy mozog a kilincs. Dörömböltem egyet az ajtón és mély baritonommal bizonyos nemi szervek súlyos testi sértésére való fenyegetéseket tettem elég hangosan, amire persze azonnal spurizás volt, meg kapucsapódás.

A rendőrség lepett meg igazán, amikor elmondták, hogy még megúsztam ennyivel, mert mostanában az a menő, hogy altatógázzal mennek a betörők, és míg te mély szundit húzol a gáz hatására, addig ők kipakolják a kecót. De kedvencem még a több százezer forintos biztonsági ajtót szakemberrel kinyittató betörőgárda is.

Csak mondom: biztonsági rács, bezárva és elég masszív fém ajtó van a lakáson és világított, mint egy karácsonyfa, a zenéről már nem is beszélve. A rendőr mondta, hogy tegyek fel riasztót meg hevederzárat, fel is tennék szívesen, de ha meglátnak egy riasztós, hevederzáras, biztonsági rácsos ajtót, akkor meg az lesz a gyanús.

Mondhatnám, hogy meglepődtem, de az már tavaly megvolt. Gyakorlatilag csak a Maslow-piramisom második lépcsőfokát zúzzák porig az ilyen események, de nem probléma.

Tervezem egy sokkoló beszerzését, just for fun.


Életrevalók

Céges mozizás keretein belül néztük meg a napokban az Életrevalók című filmet.

Életrevalók

Hihetetlenül jó volt, idén eddig talán a legjobb. Francia szerzemény, és itt egy kis kitérő: különösen tetszett, hogy nem a gyönyörű Párizst, az Eiffel-tornyot nyomták folyamatosan az arcunkba, hanem kemény betonrengeteget, panelt, kisebbséget, gettót. Volt persze gyönyörű fürdőszoba és kúria is, de túlnyomó többségben inkább egy talán a valódi Párizshoz közelebb álló képet kaptunk.

A történet a maga módján zseniális, pedig akár klisé is lehetne. Főhősünk lebénul egy baleset során nyaktól lefelé, és ápolót keres. A hatalmas, fekete srác pedig csak egy a segélyhez szükséges igazolásért látogat el hozzá, hiszen hozzászokott már, hogy mindenhol elutasítják, illetve dolgozni sem biztos, hogy akar. Főhősünknek végül ő tetszik meg, felveszi próbaidőre.

A srác egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy tolószékben van az ápoltja: odanyújtja neki a telefont, viccelődik vele, nevet, ahogy a forró vízre nem szisszen fel és hasonlók. Mindeközben pedig színt visz az életébe azzal, hogy nem nyomorékként kezeli.

Egyszerre vicces és elgondolkodtató, nagyon-nagyon tetszett.

Eredeti cím: The Intouchables
Műfaj: dráma, vígjáték
Időtartam: 112 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: François Cluzet, Omar Sy

{{5csillag|}}